~Bukott angyal~ Hatodik rész/1.

Sziasztok! Nem keresek kifogásokat, itt lenne a folytatás! Csak annyit, hogy sajnálom, hogy ennyit kellette várnotok :(
*A

Csöndben gyalogoltak, Lili zsibbadtnak érezte a testét, zavarosnak az agyát.
- Zayn?
- Még mindig itt vagyok.
- Eljön velem a rendőrségre?
A férfi megállt inni, aztán Lili felé nyújtotta a vizesüveget.
- Majd tőlem telefonálunk. Az közelebb van, mint begyalogolni a városba.
- Kösz.
Lili megkönnyebbülten és hálásan lépkedett tovább. Hogy az idegességét legyűrje, receptekkel bombázta az agyát és látta magát, ahogy sütöget.
- Egész jól hangzik - Zayn zökkentette ki a merengéséből.
- Mi?
- Hát az, amit itt készít - megkopogtatta a halántékát. - Sült rákot?
- Sós lében pácolt sült rákot. Nem tudtam, hogy magamban beszélek. Fölöttébb kellemetlen.
- Nem látok itt semmi kellemetlenséget, kivéve, hogy éhes vagyok, és nincs túl sok rák errefelé.
- Csak próbálok valami másra gondolni. Szükségem van arra, hogy... - megfeszült a teste, és elakadt a lélegzete - Nem kapok levegőt.
- Dehogynem. Viszont ha így veszi a levegőt, hiperventilálni fog. Én biztos nem fogom lecipelni, úgyhogy most hagyja abba. Inkább fejezze be a ráksütést.
- Rendben. Szóval... Öntsük rá a fokhagymaolaj felét a sült rákokra, és jól rázzuk össze. Tegyük át őket egy nagy tányérra, majd tálaljuk pirított kenyérrel és a fokhagymaolaj maradékával.
- Ha sikerül beszereznem néhány rákot, leróhatja a háláját, és elkészítheti nekem. Azt tervezi, hogy feldobja kicsit Joanie étkezdéjét?
- Nem.
- Volt sajàt étterme?
- Soha nem volt sajàt helyem. Nem is akartam. Én csak főzni akartam.
- Akart?
- Akarok. Talán. Nem is tudom, mit akarok. Újra normális lenni, és nem akarok többé félni. Az szeretnék lenni, aki két évvel ezelőtt voltam, de sohasem leszek az. Úgyhogy próbálom kitalálni, ki is leszek az életem hátralévő részében.
- A hátralévő rész még hosszú idő.
Zayn előkereste a mobiltelefonját. Ez a nő csupa rejtély, gondolta, de egyáltalán nem olyan gyenge és gyámoltalan, mint amilyennek képzeli magát.
- Be kell szólnom - mondta, és bepötyögött néhány számot.
- Rick, itt Zayn! Lili Ross-szal vagyok négyszáz méterre a házamtól a Kis Angyal-ösvényen. Jó volna, ha beugranál hozzám. Szemtanúja volt egy gyilkosságnak... Igen, azt mondtam... Majd elmesélem a részleteket. Már majdnem ott vagyunk.
Bontotta a vonalat, és visszadugta a zsebébe a telefont.
- Fogadjon meg egy jó tanácsot! Fontos, hogy megőrizze a nyugalmát. Legyen alapos, világos és lényegre törő.
- Ha kezdeném elveszíteni a fonalat, megtenné, hogy leállít? Úgy értem, szakítson félbe, vagy verjen le egy lámpát! Ne aggódjon, ki fogom fizetni. Csináljon bármit, amivel nyerek néhány másodpercet, hogy összeszedjem magam.
- Talán.
- Jobban érzem magam, ha víz közelében lehetek. Talán egy szigeten kellene élnem, csak az meg már túl sok víz lenne. Szükségem van egy kis locsogásra. Persze nem kell végighallgatnia.
- Van fülem - emlékeztette Zayn, majd levezette az ösvényről.
Hátulról közelítették meg a házat. Lili torka kiszáradt, ahogy a férfi kinyitotta a hátsó ajtót. Nem volt kulcsra zárva, bárki bemehetett.
Lili összeszedte minden bátorságát, és belépett a szűk konyhába. Zayn azonnal a kávéfőzőhöz ment. Miután bekapcsolta a készüléket, kivett két bögrét a szekrényből.
- Elnézést, nincs teája?
- Hogyne volna. Mindjárt megkeresem a teababát.
- Ezt úgy veszem, hogy nincs. Én viszont nem iszom kávét, mivel ideges leszek tőle. Ennél is idegesebb - tette hozzá, amikor Zayn felvont szemöldökkel ránézett. - Jó lesz egy pohár víz is. Az első ajtót is nyitva szokta hagyni?
- Errefelé nincs értelme bezárkózni. Ha valaki be akar jönni, egyszerűen berúgja az ajtót - amikor a lány elfehéredett Zayn oldalra billentette a fejét. - Mi van? Azt akarja, hogy benézzek az ágy alá?
Lili elfordult, hogy levegye a hátizsákját.
- Fogadok, hogy maga még sohasem félt.
- Michael Myers-től féltem.
Lili zavartan hátrafordult.
- Kitől? Shrek hangjától?
- Dehogyis, Cinege, az Mike Myers! Michael Myers-től. Az ijesztő ürgétől a Halloween-ból. Tízéves lehettem, amikor láttam a filmet. Évekig rémálmaim voltak.
- Hogy tudott megszabadulni tőle?
- Becsempésztem egy lányt a szobámba, amikor tizenhat voltam. Eltöltöttünk pár órát a sötétben.
- Szex ördögűzésre?
- Nálam bevált. Csak szóljon, ha ki akarja próbálni.
- Szólni fogok.
Lili azonnal kővé dermedt, amikor kopogtatást hallott a bejárati ajtón.
- Ez a seriff lesz. Itt bent akarja csinálni?
- Jó lesz itt is.
Amikor Zayn az ajtóhoz igyekezett, Lili lecsavarta az üveg kupakját, és vadul kortyolta a hideg vizet.
Rick bejött és biccentett.
- Lili. Hallom van egy kis probléma.
- Igen.
- Üljünk le, és meséljen róla!
A lány helyet foglalt az egyik széken, és belefogott. Zayn letett egy bögrét Rick elé, nekidőlt a pultnak, és nem szólt semmit. Mialatt Lili beszélt, a seriff jegyzetelt.
- Oké, gondolja, hogy azonosítani tudná valamelyiküket?
- Talán a nőt. De a pasas háttal állt nekem.
Rick most Zaynhez fordult.
- Ugye felmentél odáig, ahol Lili volt? Láttál valamit?
- Nem. Ha a helyet akarod azonosítani, hozok egy térképet, és megmutatom.
- Megköszönném. Lili - folytatta Rick, miután Zayn kiment - látott csónakot vagy kisteherautót? Bármi ilyesmit?
- Nem. Azt hiszem, kerestem, hogy van-e csónak, de hiába. Csak őket láttam.
- Mondjon el mindent, amit a fickóról tud! Bármit, ami eszébe jut - biztatta Rick.
- Fehér volt, ebben biztos vagyok. Kesztyűt viselt, feketét vagy barnát. Olyan gyorsan történt minden. Sötét dzsekiben volt, meg narancssárga vadászsapkában.
- Értem. Kezdetnek nem rossz. Mi a helyzet a hajával?
- Nem láttam. Azt hiszem eltakarta a sapka.
Zayn visszajött egy térképpel, és leterítette az asztalra.
- Itt!
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Rendben - Rick felállt. - Most rögtön kimegyek oda, és megnézem van-e valami. Ne aggódjon, Lili, elrendezem az ügyet. Majd jelentkezem. Addig is, ha bármi eszébe jutna, mindenképpen tájékoztasson róla, rendben?
- Igen, rendben. És köszönöm.
Rick biccentett Zaynnek, aztán fogta a sapkáját, és elindult kifelé.
Lili nagyot sóhajtott..

~Bukott angyal~ Ötödik rész/2.

Sziasztok (: Itt is lennék a folytatással. Jó olvasást! 
Nagyon várom a véleményeket (: Xx
Következő rész: kedden!!
*A

A torkából felszakadó sikolyra Lili támolyogva felült az ágyban, és a mellkasára szorította a kezét. Érezte a becsapódást, ahol eltalálta a golyó. De ahogy odapillantott, csak a sebhelyet látta. Egész testében remegett, ahogy megmarkolta a zseblámpáját, és felkelt, hogy ellenőrizze az ajtót meg az ablakokat.

Nem volt senki sem az utcán. Nem szűrődött ki fény a házakból. Senki nem jött bevégezni azt, amit két évvel ezelőtt elkezdett.

***

Mire Lili megpakolta a hátizsákját, legalább huszonöt kilósnak érezte. Az út oda-vissza tizenkét kilométer hosszú volt, de ki akarta használni ezt a szép napot.

Alig tett néhány métert, amikor valaki rákiáltott.

- Felfedező útra megyünk ma reggel? – kérdezte tőle Mac.

- Gondoltam túrázok a Kis Angyal-ösvényen.

Mac összevonta a szemöldökét.

- Egyedül?

- Ez könnyű túra lesz, legalábbis az útikönyv szerint. Van térképem. Ne aggódjon, Drubber úr! Nem megyek messzire.

Nekivágott a tóparti ösvénynek, majd az erdőn át a kanyon fala felé. Végig enyhe volt az emelkedő, a levegő nyirkos a fenyőerdőben. Hatalmas sziklatömbök emelkedtek az olvadó hó és sárfoltok között.

Felkapaszkodott a sáros emelkedőn. Amikor megkerülte a következő szirtet, először pillanthatta meg a csillogó folyót.

Nyakában a távcsövével, Lili továbbkapaszkodott az ösvényen. Zihálva mászott egyre feljebb.

Hirtelen megtorpant, kissé meg is csúszott, amikor meglátta, hogy Zayn ott ül egy sziklaszirten. A férfi csupán futó pillantásra méltatta.

- Tudhattam volna, hogy maga az. Akkora zajt csap, hogy megindul tőle a lavina.

- Mit keres idefönt?

- Törődjön a maga dolgával – Zayn felemelte az ölében heverő jegyzetfüzetet. – És maga? Azonkívül, hogy itt csörtet, és azt zihálja, hogy „nincs legyőzhetetlen akadály”.

- Nem is mondtam ilyet. Végigmegyek az ösvényen. Ma van a szünnapom. Maga idefönt szokott írni?

- Kutatást végzek. Itt tervezek megölni valakit, persze csak képzeletben. Ez éppen megfelelő helyszín ebben az évszakban. Az ösvény szinte teljesen kihalt. A férfi felcsalja ide a lányt, és a mélybe löki – Zayn kihajolt és lenézett. – Hosszú, borzalmas zuhanás követi. Szörnyű tragédia.

- De miért teszi ezt? – kérdezte Lili izgatottan.

Zayn megvonta széles vállát.

- Főleg azért, mert megteheti.

- Kajakosok is lehetnek a folyón. Ők észrevehetik.

- Ezért hívják ezt a képzelet szüleményének. Kajakosok, talán. Egyébként is, mit láthatnak, hallhatnak? Egy zuhanó testet, a visszhangzó sikolyt és a csobbanást.

- További jó munkát.

Mivel Zayn válasza nem volt több szórakozott morgásnál, Lili kissé mérgesen folytatta útját.

Megkönnyebbülten lecsatolta a hátizsákot, mielőtt leült volna egy sziklára. Kicsomagolta az ebédjét, és falatozni kezdett. A világ tetején érezte magát. Egyszerre volt nyugodt és tökéletesen boldog. Beleharapott egy almába, miközben egy sólyom elsuhant a feje felett.

Felemelte a távcsövet, hogy kövesse a madár röptét, aztán lefelé irányította, hogy végigpásztázza az erős sodrású folyót.

Ha nem kutatta volna végig a folyópartot, sohasem veszi észre őket.  A fák és a sziklák között álltak, a férfi neki háttal. A nő csípőre tett kézzel a folyó felé fordult.

A nagy távolság miatt még távcsővel is lehetetlen volt alaposan megfigyelni őket, de azért ki tudott venni egy fekete hajfoltot a piros dzseki fölött és a piros sapka alatt. Kíváncsi lett volna, vajon mit csinálnak.

- Biztos vitatkoznak – motyogta magának.

Volt valami ellenséges a nő testtartásában, amint a férfira mutatott, aki heves mozdulatot tett, mire a nő pofon vágta, majd mellbe lökte, aztán megint pofon csapta.

A férfi karja felemelkedett, a nő elterült.

- Ne, ne! – motyogta – Hagyják abba!

Ehelyett a nő feltápászkodott, és támadott. De mielőtt célba ért volna az ütése, a férfi megint hátralökte, és a nő a földre zuhant.

Drámaira fordult a helyzet, amikor a férfi a nő fölé állt terpeszben, a hajánál fogva felrántotta a fejét, és a földhöz csapta. A férfi keze rákulcsolódott a nő torkára.

A nő teste megfeszült, majd amikor mozdulatlan lett, Liliből heves zokogás tört fel.

Megtántorodott, és térdre zuhant. Aztán gyorsan talpra ugrott, és futni kezdett.

Minden összefolyt körülötte, ahogy őrült tempóban vágtatott lefelé az ösvényen. Keményen nekicsapódott Zaynnek, és vadul csapkodott a karjában.

- Hagyja abba! Mi van magával, megőrült? Öngyilkos akar lenni? – Zayn a sziklafalig tolta Lilit, és szorosan tartotta, amikor a lánynak megrogyott a térde – Most rögtön hagyja abba! A hisztéria nem segít. Mi volt ott? Medve?

- Megölte a nőt! A saját szememmel láttam! Megölte a nőt a folyó túlsó partján.

- Lélegezzen mélyeket! – Zayn lehajtotta a fejét, hogy találkozzon a tekintetük – Jó, na még egyszer. És megint.

- Nyugi, jól vagyok. – Lili mélyeket lélegzett – Kérem segítsen! A folyó túloldalán voltak, és én láttam őket, ezzel – felemelte a távcsövét. – Megölte a nőt, és én láttam.

- Mutassa meg!

Lili behunyta a szemét.

- Feljebb az ösvényen. Nem tudom milyen messze van.

Nem akart visszamenni, de Zayn fogta a karját, és maga után húzta.

- Megálltam enni a kis vízesésnél – mesélte Lili. – Volt ott egy sólyom. Elővettem a távcsövemet. A sziklákat fürkésztem, és megláttam két embert.

- Hogy néztek ki?

- Nem láttam túl jól. A nőnek hosszú haja volt, sötét, meg piros dzsekije és piros sapkája. Napszemüveget viselt. Háttal állt nekem.

- Mi volt a férfin?

 - Sötét dzseki és narancssárga sapka. Mint a vadászok ruhája. Rajta is volt napszemüveg. Nem láttam az arcát. Ott maradt a hátizsákom. Mindent ott hagytam és elfutottam. Ott voltak – kinyújtotta a karját. – A fák előtt. Most már nincsenek ott, de én láttam őket. Le kell ülnöm.

Amikor Lili reszketve leereszkedett egy sziklára, Zayn elvette a távcsövet, és belenézett.

- Pontosan mit látott?

- Veszekedtek. A nő pofon csapta a férfit, majd hátralökte, aztán újból megpofozta. Erre a fickó leütötte, de a nő felkelt, és rárontott. Ekkor megint leütötte a pasas. Vért láttam az arcán. Azt hiszem, vért láttam a nő arcán. Ó, istenem!

Zayn a lányra villantotta a szemét.

- Nem fog megint hisztériázni! Szépen elmondja, hogy mit látott.

- Lehajolt a férfi, megragadta a nőt a hajánál, és a földhöz csapta a fejét. Úgy nézett ki, mintha fojtogatná. A nő lába egy ideig as földet csapkodta, aztán már nem mozdult.

- Ez nagy távolság. Biztos benne?

- Látott már valaha valakit meggyilkolni?

- Nem.

A lány a hátizsákjáért nyúlt.

- Én igen. Ez a férfi elvitte valahová a nőt, elcipelte a holttestét, de az biztos, hogy megölte. És meg fogja úszni. Hoznunk kell segítséget.

- Adja ide a csomagját.

- Tudom vinni.

Zayn elvette tőle a zsákot, és sajnálkozó pillantást vetett rá.

- Vigye az enyémet, az könnyebb! – a férfi lerázta magáról a hátizsákját, és odaadta.

Lili felvette a hátára, és Zaynnek igaza volt: ez jóval könnyebb volt.

- A mobiltelefon! Mekkora idióta vagyok!

- Nincs térerő – intette le Zayn, ahogy a lány a zsebébe nyúlt.

- Egyedül gyorsabban haladna. Előre kell mennie.

- Nem. Milyen gyilkosságot látott korábban?

- Nem beszélhetek róla. Mennyi ideig tart az út visszafelé?

- Amíg le nem érünk. És el ne kezdje nekem kérdezgetni, hogy ott vagyunk-e már.

Lili majdnem elmosolyodott. Annyira rideg és kemény volt vele a férfi, hogy teljesen elűzte a félelmét. Zayn gyorsan haladt, miközben Lili próbált lépést tartani vele.

~Bukott angyal~ Ötödik rész/1.

Sziasztok (: Amint látjátok, ez a teljes résznek csak a fele, de mivel mára ígértem, felrakom ezt. Igyekszem minél hamarabb hozni a folytatást! Addig is jó olvasást! Xx
*A

Az ebéd utáni gyér forgalomban Perrie a pultnál tétlenkedett. Letett Lou elé egy almás pitét, a kávéja mellé.

- Sokat látlak itt az utóbbi néhány hétben.

- Jó a kávé, javul a pite. – a férfi elvigyorodott – A látvány sem rossz.

Perrie hátrapillantott a válla fölött, a konyha felé, ahol Lili dolgozott.

- Hallom, ráfaragtál nála, te skalpvadász.

- Még nem lefutott a meccs. Megtudtál valamit róla?

- Az ő élete, az ő dolga.

Lou felhorkantott.

- Ne csináld már, Perrie!

Perrie szeretett volna néma maradni, de iskolás koruk óta mindent megosztottak egymással Louval.

- Egyedül van, nem bújik ki a munka alól, időben jön dolgozni. Nem kap leveleket, legalábbis ezt mondták nekem. De van fönt egy telefonja. És…

Lou közelebb hajolt.

- Folytasd!

- Brenda azt mesélte, hogy a szállodában a szomszéd szoba ajtaja elé tolta a komódot. Ha engem kérdezel, fél valakitől vagy valamitől. Nem fizet hitelkártyával, és a telefont sem használja a szállodában.

- Úgy tűnik, szüksége van egy barátra.

- Milyen szerény vagy, Lou.

- Én tudok jó barát lenni. Mi is azok vagyunk, nem?

- Tényleg?

Mintha átsuhant volna valami Lou arcán, amikor a kezét a lányéhoz csúsztatta.

- Perrie…

A lány elhúzódott, és magára öltötte pincérmosolyát.

- Üdv, seriff.

Richard Mardson seriff biccentett, és az egyik bárszékre telepedett. Már nyúlt a cukorért, amikor Perrie kitöltött neki egy csésze kávét.

- Ti ketten megint civakodtok? – kérdezte a seriff.

- Csak beszélgetünk. – felelte Lou – Anya új szakácsáról.

- Perrie, miért nem szólsz neki, hogy süssön nekem egy csirkeszeletet? Arra a madárcsontú lányra hajtasz, Lou?

- Tettem néhány tapogatózó lépést az irányában.

- Le kéne már horgonyoznod egy rendes nő mellett.

- Próbálkozom, és minden lehetőséget megragadok. Az új szakácsnőt titok lengi körül. Egyesek azt hiszik, hogy menekül valami elől.

- Ha így van, nem a törvény elől, az biztos. Utánanéztem. – közölte Rick, és a konyha felé sandított – Valószínűnek tartom, hogy az erőszakos férje vagy a barátja elől lépett le.

- Szerintem az a férfi, aki nőket ver, nem is igazi férfi.

Rick kiitta a kávéját.

- Sokféle ember van a világon – jegyezte meg.

***

Miután befejezte a műszakját, Lili befészkelte magát az étkezde fölötti lakásba. A lakást 16 °C-ra állította, miután felvett egy pulóvert és két pár zoknit. Kiszámolta, hogy ezzel a spórolással ellensúlyozni tudja az éjjel-nappal égő lámpákat. Fáradt volt, mégis jól érezte magát a kicsi és biztonságos lakásban. Még biztonságosabb lett, amikor beállította az egyik Joanie-tól kapott széket az ajtó kilincse alá.

***

Fényárban úszott a konyha, és Lili dúdolva sikálta a tűzhelyet. Ez volt az utolsó estéje a Maneo’s-ban, és ragyogó tisztán akarta itt hagyni a munkahelyét. Egy teljes hete szabad lesz, aztán az Oasis konyhafőnökeként fog kezdeni. Az egyik legdivatosabb étterem konyhafőnökeként Bostonban. Tizenöt fős személyzetet fog felügyelni, és a szakma legjobbjaival mérheti majd össze saját ételkülönlegességeit.

Hátralépve a tűzhelytől, elégedetten bólintott, majd bevitte a tisztítószereket a takarítókamrába. Az étterem felől jövő csattanásra felvonta a szemöldökét, a sikoltozásra megpördült. Amikor lövések dördültek, megdermedt. Ahogy próbálta előkotorni a mobiltelefonját, kicsapódott a lengőajtó. Nem látott mást, csak a pisztolyt.

Aztán hátrazuhant a kamrába, és elmondhatatlan fájdalom hasított a mellkasába...

~Bukott angyal~ Negyedik rész

Sziasztok lányok! (:
Először is szeretnék elnézést kérni a késésért!!
Másodszor pedig nagyon köszönöm az 5000+ oldalmegjelenítést, nagyon sokat jelent nekem, tényleg (:
Jó olvasást! Várom a véleményeket!
Következő rész: szombaton!!
*A

Egy tavaszi vihar vizes havat terített szét húsz centiméter vastagon. Lili maga is tapasztalhatta a szél erejét, amikor munkába igyekezett ezen a reggelen. Süvítve fújt a kanyon felől, a tavon keresztül, és csapkodta az étterem ablakát. Amikor elment az áram, Joanie magára kapta a kabátját, majd kitrappolt, hogy beindítsa a generátort.

A vendégek így sem maradtak el. Ételre és társaságra vágyott mindenki. Amíg Lili sütött és főzött, nyugodtabbnak érezte magát a hangzavarban.

Ám tudta, hogy a megnyugtató zsibongás megszűnik, ha befejezi műszakját. Eszébe jutott a hotelszobája, és a szünetben átment a vegyesboltba, hogy tartalék elemet vegyen a zseblámpába.

- Tél tábornok utolsó támadása. – jegyezte meg Mac, beütve az elem árát a pénztárgépbe – Hogy mennek a dolgok Joanie-nál?

- Működik a generátor, úgyhogy még üzemelünk.

- Pár óra múlva biztosan visszajön az áram. Máris enyhül a vihar.

Lili az ablak felé sandított.

- Tényleg?

- Mire visszajön az áram, teljesen el fog csitulni. Majd meglátja.

Alig több, mint egy óra múlva Mac jóslata beteljesült, és a szélvihar morajlássá szelídült.

Lili dézsányi pörkölteket kevert össze Joanie receptje szerint, és kilószámra sütötte a csirkét és a halat. Minden műszak végén összeszámolta a borravalóját, majd betette egy borítékba, amelyet a hátizsákjában tartott.

Három nappal a szélvihar után éppen a pörköltet merte ki, amikor Lou lépett be az étkezdébe. Színpadiasan beleszippantott a levegőbe.

- Valaminek nagyon jó illata van!

- Tortillaleves készül. És tényleg jó. Kérsz egy tányérral? – átnyújtott egy adaggal a férfinak – A mamád az irodában van.

- Beugrom majd hozzá mielőtt elmegyek. Téged akartalak látni.

- Engem? – Lili telemerte a következő tálat, meghintette reszelt sajttal – Rendelés megy! – kiáltotta, és letépte a következő blokkot.

- Hé, hová mész? – szólt utána Lou – Jöhetek én is?

- Bocs, mondtál valamit? Nagyon belemerülök a főzésbe.

- Veszem észre. A mindenit! Ez tényleg jó!

- Kösz. Ne felejtsd el megemlíteni a főnöknek.

- Meglesz. Egyébként, Lili, megnéztem a beosztást! Ma este szabad vagy.

- Bizony – a lány biccentett Pete-nek, a mosogatófiúnak, aki épp visszatért a pihenőjéből.

- Talán szívesen megnéznél egy filmet.

- Nem is tudtam, hogy van mozi a városban.

- Az nincs, viszont nekem van a legjobb DVD - gyűjteményem egész Angel’s-ben. És pokoli jó pattogatott kukoricát csinálok.

- Kedves tőled, Lou, de rengeteg lemaradást kell behoznom ma este. Kérsz péksüteményt a leveshez?

- Talán. – a férfi közelebb araszolt – Tudod, drága, előbb-utóbb össze fogod törni a szívemet, ha folyton visszautasítasz.

Lili megforgatta a készülő húst, majd hozott tányért meg péksüteményt a férfinak.

- Az igazat akarod hallani? Kedvellek, és szeretném, ha ez így is maradna. Csakhogy te a tulaj fia vagy, és nálam az a szabály, hogy nem fekszem le a főnökkel, így veled sem tervezem.

- Nem is kértelek, hogy feküdj le velem. – ellenkezett Lou.

- Csak elébe megyek a dolgoknak.

Lou megfontoltan, lassan evett.

- Fogadok, megváltozna a véleményed, ha kapnék egy lehetőséget.

- Ezért nem fogsz kapni. Most pedig ülj a pulthoz, és fejezd be a levesedet.

Lou rávigyorgott.

- A parancsolgató nők a gyengéim.

Ennek ellenére kivonult a konyhából, amikor Lili a következő blokkért nyúlt.

Amikor jelzett az olajsütő, Lili hagyta lecsepegni a krumplikat a kosárban, majd hozzálátott szendvicset készíteni. Beviharzott Joanie, és kezébe nyomott egy csekket.

- Itt a fizetés!

- Kösz. – Lili hirtelen döntésre jutott – Mikor tudnál időt szakítani rá, hogy megmutasd a fenti lakást? Ha még kiadó.

- Még senki nem költözött be, úgyhogy kiadó. Irány az iroda! – Joanie elindult kifelé.

Lili követte. Az irodában az asszony kinyitott egy faliszekrényt, amelyben felcímkézett kulcsok lógtak. Leakasztott egyet, és átnyújtotta a lánynak.

- Menj fel,m és tekintsd meg! Hátul van a lépcső.

- Köszönöm. Tíz perc múlva itt vagyok.

Lili felmászott a rozoga lépcsőn, és kinyitotta az ajtót. A lakás valójában egyetlen szoba volt. Lili már azelőtt mosolygott, hogy elindult volna az ablakokhoz.

Három ablak nézett a hegyekre, a város alatta terült el a latyakos utcákkal. Innen, ahol állt, úgy érezte, ő is a város része, mégis kellő távolságban és biztonságban van.

- Itt boldog lehetnék – motyogta magában.

Persze vennie kellene néhány használati tárgyat. A zsebében lapuló fizetési csekkre gondolt, meg a borravalóra. A legfontosabbakat most megengedheti magának.

Nagy lépés, gondolta, majd hirtelen elbizonytalanodott. Mi lesz, ha innen is el kell mennie? Mi lesz, ha…?

Lépéseket hallott kintről, és elfogta a félelem. Gyorsan felkapta az egyik asztali lámpát. Amikor Joanie benyitott, Lili sietve letette a lámpát, mintha csak nézegette volna.

- Ronda, de egész rendes fényt ad – jegyezte meg az asszony.

- Elnézést, hogy tovább maradtam, mint ahogy terveztem. Azonnal lemegyek.

- Csak nyugodtan! Lassult a tempó, és Beck tartja a frontot a konyhában, amíg nem kell bonyolult dolgot csinálni. Nos, kiveszed a lakást?

- Igen, ha tudom fizetni a lakbért. Nem mondtad még, mennyi…

Joanie körbejárta a szobát, aztán mondott egy havi összeget, amely alacsonyabb volt a szállodai tarifánál.

- Inkább hetenként fizetnék.

- Nekem mindegy. Ma is beköltözhetsz, ha akarsz.

- Inkább holnap. Még be kell szereznem egy-két dolgot. Köszönöm, Joanie, hálás vagyok érte.

- Igazán nincs mit. Rendesen végzed a munkád, és nem okozol galibát. Meg fogod kapni azt az emelést. És nem kérdezősködsz túl sokat. Most már tudom, hogy azért, mert nem akarod, hogy visszakérdezzenek. Tisztázzunk valamit! Szerintem te belekeveredtél valami zűrös ügybe.

- Ezt beszélik az emberek? – dünnyögte Lili.

- Akár meg akarod oldani, akár csak meghúzod magad nálunk, én szerintem ez a te dolgod. De nem szabad, hogy hátráltasson a munkában, mert az már az én dolgom. Te jobb szakács vagy, mint bárki, akit előtted a tűzhely elé állítottam. Hosszabb távon is hasznodat tudnám venni, főleg, ha nem hagysz cserben. És ha itt leszel még egy-két hónap múlva, újabb emelést kapsz.

- Nem foglak cserbenhagyni. És ha el kell mennem, szólni fogok.

- Világos beszéd. És most egyenesen megkérdezem, és hidd el, tudni fogom, ha hazudsz. Keres téged a rendőrség?

- Nem, dehogy – Lili halkan felnevetett.

- Nem is gondoltam rólad, de laknak olyan emberek Angel’s-ben, akik szeretnek spekulálni. Nem ártana tudnom, hogy ha keres téged valaki, egyáltalán akarod-e, hogy megtaláljon.

- Csak a nagymamám, és ő tudja, hol vagyok.

- Akkor jó. A kulcs nálad, a tartalék az irodámban. Ha késel a lakbérrel, levonom a fizetésedből. Nem tűröm a kifogásokat.

A fizetési csekkel és a borravalóval a zsebében Lili elindult a vegyeskereskedésbe. Alapvető használati tárgyakért ment, emlékeztette magát. A legfontosabbakért, semmi másért. Ahogy belibbent a boltba, megszólalt az ajtó fölött lógó csengő. Más vásárlók is voltak rajta kívül, néhányukat ismerte az étteremből. Intett Mac Drubbernek, és jó érzéssel töltötte el, hogy a férfi visszabiccent.

- Talált magának szállást? – kérdezte Mac.

- Igen, a Joanie’s fölötti lakást – felelte Lili.

- Remek. Akarja, hogy számlát nyissunk?

- Köszönöm, de nem. Már csak apróságok kellenek a konyhába, és készen is vagyok.

Fejben osztott-szorzott, ahogy összeválogatta a feltétlenül szükséges tárgyakat, az öntöttvas serpenyőt és a fazekat. Számolás közben is mindig az ajtóra sandított, amikor jelzett a csengő. Így azt is látta, amikor Zayn bejött.

A férfi ugyanazt a kopott dzsekit és letaposott sarkú bakancsot viselte. Úgy tűnt, mintha megborotválkozott volna.

Lili a kasszához tolta a bevásárlókocsit.

- Ennyi lesz, Drubber úr.

- A teáskanna az én ajándékom.

- Nem fogadhatom el.

- Az én boltomban én vagyok az úr. – közölte a boltos, és felemelte a mutatóujját – Hamar végzünk itt, Zayn!

- Tudok várni. – Zayn egy üveg tejet és egy csomag kávét tett a pultra, és biccentett Lilinek – Hogy van?

- Köszönöm, jól.

- Lili beköltözik a Joanie fölötti lakásba – újságolta Mac.

- Valóban?

- Becsomagolom ezeket, te pedig segítesz neki átvinni, Zayn, jó?

- Nem szükséges! – tiltakozott a lány – Meg tudom oldani.

- Nem cipelheti haza egyedül. – erősködött Mac – A kocsid kint áll, ugye, Zayn?

A férfi arcán halvány mosoly suhant át.

- Persze.

- Különben is Joanie-hoz indultál vacsorázni, nem igaz?

- Ezt terveztem. Ezeket is írd a számlámhoz, Mac! – Zayn újabb árukat rakott abba a dobozba, amelyet Mac már megpakolt, és kivitte.

Pár pillanat múlva a férfi visszajött a második dobozért. Lili csapdában érezte magát. Felemelte az utolsó dobozt.

- Köszönöm, Drubber úr.

- Élvezze az új otthonát! – szólt utána a boltos, miután Lili követte a távozó Zaynt.

- Nem kellene ezt csinálnia. Komolyan. – mondta Lili, amint kiléptek az ajtón – Kényszerhelyzetbe hozták.

- Igen, abba. – Zayn betette a második dobozt is a csomagtartóba, majd a Lili kezében levő dobozért nyúlt – Szálljon be!

- Én nem akarom, hogy…

- Nálam van a csomagja. – megkerülte a járművet – Jöhet velem, vagy gyalogolhat.

Lili beszállt, és kinyitotta az ablakot, hogy ne kínozza a bezártság.

Miután Zayn leparkolt az étkezdénél, kiszállt, és kiemelte az egyik dobozt. Lili kihúzott egyet a másik oldalról.

- Hátul van a bejárat – a lány hangja ingerült volt, amin maga is meglepődött.

Nekinyomta a dobozt a falnak, hogy boldogulni tudjon a kulccsal.

Zayn egyszerűen a hóna alá csapta a nála levő dobozt, elvette a kulcsot Lilitől, és kinyitotta az ajtót.

Újabb haraghullám öntötte el a lányt. Ez az ő otthona! Erre ez a férfi betrappol, és kipakolja az ő becses szerzeményeit a dobozból a pultra. Aztán kiviharzik anélkül, hogy egyetlen szót is szólna. Lili lecsapta a dobozát a pultra, majd kisietett az ajtón, azt remélve, hogy utoléri Zaynt, és maga hozhatja be az utolsó dobozt. Zayn azonban megelőzte.

- Innen már beviszem, köszönöm.

- Hagyja csak! Mi van benne? Tégla?

- Ez valószínűleg az öntöttvas serpenyő, de én is be tudom vinni.

Zayn nem vett tudomást róla, és felment a lépcsőn.

- Mi a fenének zárja be az ajtót, ha rögtön visszajövünk?

- Megszokásból – Lili elfordította a kulcsot, de mielőtt a dobozért nyúlhatott volna, Zayn benyomult, és maga vitte be.

- Kösz szépen. – a lány megállt az ajtóban, noha tisztában volt vele, hogy ez udvariatlanság – Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hozták.

Zayn szótlanul tett egy kört a lakásban.

- Nem ártana kifesteni. – jegyezte meg végül – És befűthetne. Hacsak nem akarja megfagyasztani a madárcsontjait, Cinege.

- Addig nincs értelme bekapcsolni a fűtést, amíg be nem költözöm. Nem akarom feltartani.

Zayn ráemelte a szemét.

- Maga nem amiatt aggódik, hogy feltart, csupán ki akar tenni engem. – találkozásuk óta a férfi arcán először jelent meg őszinte mosoly – Maga sokkal vonzóbb, amikor harapós kedvében van. Mi a mai menü?

- Sült csirke, petrezselymes burgonya, borsó és sárgarépa.

- Jól hangzik. – Zayn egy pillanatra megállt előtte; a lány testtartása elárulta, milyen feszült – Akkor viszlát odalent.

~Bukott angyal~ Harmadik rész

Sziasztok (: Itt lennék a harmadik résszel, remélem tetszik majd. Nekem személy szerint az egyik kedvencem (: 
Jó olvasást! Xx
U.i.: Örülnék néhány kominak (:
*A

 

A fájdalom olyan rettenetes volt, hogy sikoltani sem tudott, és a félelem még ezt is túlszárnyalta.

Ott voltak kint, a sötétben. Hallotta őket, hallotta az üvegcsörömpölést, a dörrenéseket. A sikoltozást.

- Ginny? Ginny?

- Ne kiabálj, ne adj ki semmi hangot! Jobb itt meghalni a sötétben, mint hogy ezek megtaláljanak. De így is eljönnek érted.

A hirtelen fény elvakította.

- Találtunk egy túlélőt.

Erőtlenül csapkodta a felé nyúló karokat.

Aztán verejtékben úszva felébredt, fegyverként markolva az elemlámpát.

Ott volt valaki? Az ajtóban? Az ablaknál?

Reszketett, vacogott, és feszülten hallgatózott.

Egy órával később, amikor a rádiós ébresztő jelzett, még mindig ott ült azt ágyban, és az összes lámpa égett a szobában.

***

A pánikroham után nehéz volt visszamennie az étterembe, amellett, hogy le volt égve, a szavát is adta, hogy pontban hatkor ott lesz. Persze dönthet úgy is, hogy elmenekül, és akkor semmivé lesz az, amit az elmúlt hónapokban elért. Tudta, hogy egyetlen telefonhívás kell csak, és kimentik innen. És akkor kezdhet mindent elölről.

Felöltözött, elhagyta a szobát, majd kilépett a csípős hajnalba. Nyugodj meg!, utasította magát, és versrészleteket szavalt magában. A figyelemelterelés segítetett, hogy biztonságban eljusson az Angel Food ajtajáig.

Bent égtek a lámpák. Mozgást látott – Joanie már a konyhában tett-vett.

Csak be kell kopogni az ajtón, mondta magának. De úgy érezte, mintha ólomból volna a karja, és képtelen megmozdítani.

- Beragadt az ajtó?

Lili összerándult, ahogy Perrie becsapta az autója ajtaját.

- Dehogy, én csak…

- Nem úgy festesz, mint aki sokat aludt éjszaka. – a világoskék szempár rideg volt – Csodálkozom rajta, hogy bejöttél egyáltalán. Lou aztán megéri a pénzét.

- Lou? Én nem… - döbbenet váltotta fel az idegességet – Mi nem… Én nem… Perrie, mindössze tíz percig voltam vele.

Perrie elvörösödött.

- Ne haragudj. Nem kellett volna gonoszkodnom, csak mert együtt mentetek el.

- Elkísért a szállodáig, és meghívott egy lovaglásra. Sármosságra tízest érdemel, és egy másik tízest a viselkedésére és a modorára. Nem tudtam, hogy köztetek több van, mint barátság.

- Köztem és Lou között? – Perrie csüggedten sóhajtott – Semmi sincs – vállat vont, és kinyitotta az ajtót.

- Már éppen azon tűnődtem, hogy ma egész nap kint ácsorogtok-e. Dumáért nem fizetek senkinek.

- Öt perccel múlt hat, Joanie! Vond le tőlem, ha akarod. És ha már szóba került a pénz, Lili, itt a részed a tegnap esti borravalóból.

- A részem? Én nem szolgáltam fel egyik asztalnál sem.

Perrie a kezébe nyomta a borítékot.

- Mifelénk ez a szabály: a szakácsnak tíz százalék jár.

- Kösz – Lili zsebrevágta a pénzt.

- Befejeztétek mára a lebzselést? – Joanie keresztbe fonta a karját – Készítsd ki a terítékeket a reggelizéshez, Perrie! Lili, te pedig vonszold be magad, és láss munkához!

- Igenis. Még csak annyit – mondta Lili, miközben megkerülte a pultot egy kötényért-, hogy nagyon helyes fiad van, de én egyedül aludtam éjszaka.

- Úgy látszik a srác már nem a régi. Kezdd el sütni a szalonnát és a kolbászt! Hamarosan itt lesznek a kora reggeli éhezők.

Nem sokkal dél előtt Joanie Lili kezébe nyomott egy rántottával és baconszeletekkel teli tányért.

- Menj, ülj le valahova és egyél!

- Ez két embernek is elég.

- Igen, ha mindkettő anorexiás. Menj, és helyezd magad kényelembe az irodámban.

- Nem szeretem a szűk helyeket.

- Félsz a sötétben, és klausztrofóbiás vagy. Neked túl sok fóbiád van, kislány. Akkor telepedj le a pulthoz. Húsz perced van.

Úgy tett, ahogy Joanie mondta. Pár pillanat múlva Perrie letett elé egy csésze teát.

- Üdv, doki! – a pincérnő kedves mosolyt villantott a férfira, aki akkor ült le Lili mellé – A szokásosat?

- A vasárnapi koleszterinbombát, Perrie. Ma vétkeztem.

- Itt a doki, Joanie! – kiáltott be a konyhába Perrie – Doki, a hölgy Lili, az új szakácsunk. Lili bemutatom Wallace doktort, aki minden sebet begyógyít. Azt viszont ne hagyd, hogy rábeszéljen egy pókerpartira. Nagy svindler az öreg.

- Na, na! Hogy fogom megkopasztani az újonnan érkezőket, ha ilyeneket mondasz? – biccentett Lilinek – Hallom, Joanie végre szerzett valakit, aki tudja, mit kell csinálni a konyhában. Hogy megy?

- Eddig jól. Tetszik a munka.

- Vasárnaponként itt adják a legjobb reggelit az egész környéken. – a doktor visszaereszkedett a székére, ahogy Perrie letette elé a kávét – Folytassa csak, és egye meg, amíg meleg.

- Parancsoljon doki! – Perrie letett elé egy nagyobb tányért, amelyen palacsinta, egy nagy adag omlett, vastag szelet sonka és három sült kolbász volt.

Lili nem akart hinni a szemének. A férfi úgy fogott neki az extra adag reggelinek, mint egy kiéhezett kamionsofőr.

- Vannak rokonai keleten? – kérdezte tőle a doktor.

- Igen, a nagymamám Bostonban lakik.

- Ott tanult meg főzni?

- Igen, ott kezdtem. A New England-i Szakácsművészeti Intézetben tanultam, aztán egy évet Párizsban.

- Szóval Szakácsművészeti intézet és Párizs. – doki a szemöldökét vonogatta – Flancos helyek.

- Tessék? – Lili hirtelen rájött, hogy többet árult el magáról az elmúlt két percben, mint másoknak két hét alatt – Inkább kemények. Jobb, ha visszamegyek dolgozni. Örülök, hogy megismerhettem.

Lili végigdolgozta az ebédműszakot, és mivel övé volt a délután nagy része és az este, úgy döntött, hosszú sétát tesz.

Belebújt a bakancsába, majd a hátizsákba minden olyat bepakolt, amit az útikönyv a rövidebb távra készülő túrázóknak javasolt.

Könnyű tempóban vágott neki, legalább ennyi előnye volt mostani életének. Ha úgy döntött, hogy belevág valamibe, azt a saját tempójában csinálhatta.

Tudta, hogy soha többé nem lesz már az, aki volt. Ám úgy vette észre, egyre inkább tetszik

neki az a valaki, akivé formálódik.

A tó körül házak és bungalók sorakoztak, az egyiknél kerti partit rendeztek. Lili elfordult és besétált a fenyvesbe. Amikor állatnyomokra bukkant, teljesen felvillanyozódott, és az útikönyvét kereste.

A surrogástól megdermedt, és óvatosan körbenézett. Döbbenten bámulta a füles amerikai szarvast. A fényképezőgépért nyúlt, és sikerült egész alakos képet csinálnia, aztán elkövette azt a hibát, hogy boldogan felnevetett. A hangra tovaszökkent az állat.

- Lehet, hogy egy erdőben kellene élnem. Keresnék magamnak egy kis kunyhót, termesztenék zöldséget, gyümölcsöt. – merengett – Elindíthatnám a saját vállalkozásomat. Egész nap főznék, és az interneten árulnám a kész termékeket. Sohasem hagynám el a házat. És az lenne a vége, hogy az agorafóbiát is hozzáadhatnám a listámhoz. Az erdőben fogok élni, de a városban dolgozom majd. Talán még…

Felsikoltott, és hátratántorodott.

Szokatlan élmény, ha az ember belefut egy szarvasba, ám az sem mindennapos, ha belebotlik egy függőágyon heverő férfiba, akinek puha kötésű könyv fekszik a mellkasán, és őt nézi.

***

A megdöbbenéstől barna szeme kikerekedett.

- Eltévedt?

- Nem. Igen. Nem. – Lili körbenézett, mintha egy másik bolygóról érkezett volna ide – Csak kirándulok. Nem vettem észre. Bizonyára tilosba tévedtem.

- Bizonyára. Meg akarja várni, amíg elmegyek a puskámért?

- Nem. Szóval ez a háza. Szép. – szemügyre vette a hosszú tornácot – Magánbirtok. – tette hozzá Lili – Sajnálom.

- Én nem. Szeretem, hogy a magaménak tudhatom.

- Úgy értem… Tudja, hogy értem. Megint azt csinálja. Engem méreget. Ez neveletlenség.

Zayn felvonta a szemöldökét, aztán biztos kézzel lenyúlt egy üveg sörért.

- Ki dönti el egy adott kultúrában, hogy mi a neveletlenség?

- Jobb lesz, ha magára hagyom. Folytassa csak az olvasást.

Lili hátrálni kezdett, Zayn közben azon morfondírozott, hogy megkérdezze tőle, kér-e sört, amikor éles csattanás hasított a levegőbe.

Lili földre vágta magát, és kezét védekezően a fejéhez kapta.

Zayn először mulatságosnak tartotta a jelenetet. De amikor a lány nem mozdult, látta, hogy itt többről van szó. Átlendítette a lábát a függőágyon, és leguggolt hozzá.

- Kipufogó. – mondta nyugodt hangon – Carl Sampson ócska teherautója.

- Kipufogó – motyogta Lili, miközben remegett.

- Úgy van – Zayn a lány karjára tette a kezét, hogy megnyugtassa, mire az összerándult.

- Ne érjen hozzám! Csak egy percre van szükségem.

- Rendben. – Zayn felállt, hogy elmenjen a vizesüvegért, amely elrepült, amikor a lány a földre vetette magát – Kéri a vizet?

- Igen, köszönöm. – Lili megfogta az üveget, de remegő kezével nem tudta lecsavarni a kupakot. Zayn szó nélkül elvette tőle, letekerte a tetejét, és visszaadta – Semmi bajom. Mindössze megijedtem. Azt hittem puskalövés.

- Azt is fog hallani a vadászszezonban, sőt errefelé az emberek célba szoktak lőni. Ez a vadnyugat, Cinege.

Visszatért a szín a lány arcába, de Zayn úgy vélte, ez csak a szégyentől lehet. Lili talpra küzdötte magát, de még akkor is akadozva vette a levegőt.

- További szép napot.

- Így tervezem.

A lány nekiindult, majd lassított, és hátrapillantott a válla fölött.

- Egyébként Lili vagyok.

- Tudom.

- Az jó. Még találkozunk.

Nehéz lesz elkerülni, tette hozzá magában Zayn. Ijedős kislány azzal a nagy őzikeszemével. Igaz, csinos is, és valószínűleg egész vonzó lenne, ha magára szedne öt kilót.

Lili végig a tavon tartotta a szemét – a hullámokon, a hattyúkon, a csónakokon. Miért nem volt egyedül az erdőben, amikor az a vacak teherautó durrant? Ha egyedül lett volna, valószínűleg még most is ott nyüszítene összekuporodva.

Zayn legalább a maga módján kezelte a helyzetet: itt a vize, szedje össze magát, aztán viszlát. Sokkal könnyebb ezt elviselni, mint a sajnálkozást.

Amikor visszaért a szállodába, a recepcióslány rámosolygott, és megkérdezte, élvezte-e a kirándulást. Lili válaszolt, de a szavak hamisnak hangzottak.

A szobájában szeretett volna már lenni.

Felsietett a lépcsőn, előkereste a kulcsot, majd nekidőlt az ajtónak, amikor végre biztonságban volt. Miután ellenőrizte a zárat, felkuporodott az ágyra, ruhástól, bakancsban, majd lehunyta a szemét. Teljesen kimerült az erőfeszítéstől, hogy próbáljon úgy tenni, mintha normális volna.

~Bukott angyal~ Második rész

Sziasztok (: Megjöttem az új résszel.
Jó olvasást! xx
*A

Perrie igazat beszélt, bőven volt munkájuk. A betérők között voltak helybeliek, turisták, vendégek a közeli kempingből, akik éttermi kosztra vágytak. Lili és Joanie keveset beszélt munka közben, mialatt a tűzhelyek és a sütők öntötték a forróságot.

Valamikor a nap folyamán Joanie Lili elé nyomott egy tányért.

- Egyél!

- Köszönöm, de…

- Netán kifogásod van a levesem ellen?

- Nincs.

- Akkor ülj a pulthoz, és egyél! Kisebb most a hajtás, és úgyis mindjárt szüneted lesz. Majd hozzáírom a számládhoz.

- Rendben, kösz.

Most, hogy jobban belegondolt Lili rádöbbent, hogy majd’ éhen hal.

Perrie letett elé egy tányért egy magos kiflivel és két adag vajjal.

- Joanie mondta, hogy szükséged van szénhidrátra. Kérsz teát?

- Igen, de én is hozhatok.

- Most én dolgozom. Jó gyors vagy. – dicsérte Perrie, miután hozott egy csészét. Aztán hátrapillantott a válla fölött, és közelebb hajolt – Gyorsabb, mint Joanie. És szépen tálalod az ételeket. Több vendég is megjegyezte.

- Pedig nem állt szándékomban változtatni a kialakult szokásokon.

- Nem panaszképpen mondtam. – gödröcskék jelentek meg Perrie mosolygós arcán – Kicsit fel vagy pörögve, mi?

- Nem tagadom. – Lili megkóstolta az enyhén csípős erőlevest – Nem csodálom, hogy ilyen zsúfolt ez a hely. Ez a leves isteni.

Perrie ismét a konyha felé sandított.

- Néhányan fogadást kötöttünk rád. Babe szerinte összetűzésbe kerültél a törvénnyel. Igaz, az a lány túl sokat néz tévét. Juanita szerint az erőszakos férjed elől menekülsz. Én meg azt gondolom, hogy összetörték a szívedet. Eltalálta valamelyikünk?

- Nem, sajnálom. Csak keresem a helyemet és utazgatok.

- Biztos, hogy van valami a háttérben. – erősködött Perrie – Rád van írva, hogy valaki összetörte a szívedet. És ha már a szívtipróknál tartunk, itt jön az egyik: magas, sötét hajú és jóképű.

Tényleg magas, gondolta Lili. Közel százkilencven centi volt. A sötéttel is egyetértett, látva a kócos éjfekete hajat és az olajbarna arcbőrt. A jóképűt viszont nem osztotta teljesen.

Durvának találta a fickó borostás, csontos arcát, ajkának kemény vonalát. Ráadásul semmi vonzót nem talált a viseltes bőrdzsekiben és a kopott bakancsban.

- Zaynnek hívják. – magyarázta Perrie – Író, és már három könyvét is kiadták. Krimiket. Az a pletyka járja, hogy egy nagyobb újságnál dolgozott Chicagóban, és kirúgták. Általában egyedül van. Azért heti háromszor betér ide vacsorázni, és húsz százalék borravalót ad. Hogy nézek ki?

- Remekül.

Perrie a boksz felé indult, előhúzva jegyzetfüzetét a zsebéből. Onnan, ahol ült, Lili jól hallotta vidám csivitelését.

Mialatt evett, érdeklődéssel figyelte a pincérlány kacérkodását. Amikor Perrie visszanézett, ábrándos pillantást vetett Lilire.

Zayn is oldalra fordult, és egyenesen a lány arcába nézett.

Az átható pillantástól összerándult Lili gyomra. Hiába kapta el rögtön a szemét, továbbra is magán érezte a férfi fürkésző tekintetét. Amióta elkezdte a műszakját, most először érezte magát védtelennek és kiszolgáltatottnak.

Nagyot sóhajtott, aztán lecsusszant a bárszékről, és bevitte a vacsorát a konyhába.

***

Zayn jávorszarvasbordát rendelt, és egy üveg sörrel meg egy puha kötésű könyvvel ütötte el a várakozási időt.

A barna hajú nőn tűnődött, és a hirtelen jött ijedtségén.  Törékeny teremtésnek látta, aki bármelyik pillanatban elveszíti a fejét. Kíváncsi lett volna, vajon miért van ez így.

A bokszból remekül látta, ahogy profi szakács módjára dolgozik, amiből világosan kiderült, hogy nem most kezdte a szakmát.  Mivel a nő sokkal érdekesebb volt, mint a könyv, Zayn folytatta a figyelést, miközben a sörét kortyolgatta.

Amikor a pultra tette az elkészült rendelést, tekintetével Zaynt kereste. Csak egy pillantás volt, majd nyílt az ajtó, és a szempár nyomban odafordult. Felvillantotta mosolyát, és hirtelen könnyedebb lett. Zayn rögtön látta, hogy többről van itt szó, mint egy világ elől bujdosó, törékeny szépségről.

Amikor a férfi hátrafordult, hogy megnézze, mi váltotta ki a mosolyt, látta, hogy Mac Drubber integet a lánynak.

Mac becsusszant vele szemben a bokszba.

- Hogy s mint?

- Kösz, megvagyok.

- Valmi normális harapnivalóra vágytam, amit nem én csapok össze. Mi tűnik jónak ma este? – rövid hatásszünetet tartott – Persze auz új szakácson kívül.

- Én bordát rendeltem. Nem láttalak még itt szombat este, Mac. Te a szokások rabja vagy, a szerdai spagetti törzsvásárlója.

- Látni akartam, hogyan boldogul a lány. Egy törött hűtőfolyadékcsővel döcögött be ma a városba.

- Tényleg?

- Legközelebb már azt hallottam, hogy itt dolgozik. Szerzett magának egy szobát a szállodában. Lili Ross-nak hívják. – elhallgatott, amikor Perrie felszolgálta Zayn rendelését.

- Jó napot, Drubber úr, mit hozhatok?

Mac áthajolt, hogy megnézze Zayn tányérját.

- Egész jól néz ki.

- Zayn., kérsz még valamit?

- Egy sört.

- Rögtön hozom. Drubber úr?

- Inni kólát, enni pedig ugyanazt,a mit a barátom.

- Ha a hotelban szállt meg, valószínűleg nem marad sokáig.

- Egy hetet foglalt le. Nem hinném, hogy tehetős. Készpénzzel fizetett a szerelésért és a szállodában is.

- Lehet, hogy nem akar nyomokat hagyni – gyanította Zayn.

- Te mindenkiben a bűnözőt látod. Olyan becsületes arca van.

- Te meg javíthatatlan romantikus vagy. És ha már szóba került a romantika… - Zayn az ajtó felé intett.

Az újabb betérő vendég farmert és pamutinget viselt. Kissé göndör homokszínű haja elővillant a kalap alól. Sima, szabályos arca volt és világoskék szeme, amelyet főleg arra használt, hogy minél több hölgyet ejtsen rabul.

- Lou benézett, hogy érdemes-e időt vesztegetni a lányra. – Mac a fejét csóválta – Nem sokan tudnak neki ellenállni, de remélem ennek e nőnek több esze van.

Az elmúlt évben Zayn érdeklődéssel figyelte, ahogy Lou sorra meghódítja a nőket.

- Tíz dollárom van, hogy még a hétvége előtt leveszi a lábáról.

Mac rosszallóan felvonta a szemöldökét.

- Állom a fogadást, de úgyis a te pénzed bánja.

A konyhában Joanie egy pár hamburgert forgatott.

- Látod azt, amelyik most ült le a pulthoz? – szólt oda Lilinek.

- Azt, amelyik úgy néz ki, mintha most lovagolt volna be a prériről?

- Louis Tomlinsonnak hívják, de csak Lou becenéven fut. Szombat esténként általában randevúzik. Ma este viszont inkább idejött, hogy szemügyre vegyen téged.

- Pedig nincs sok néznivaló – jegyezte meg Lili.

- Új vagy a városban, fiatal és a jelek szerint független. Annyi azért a javára szól, hogy férjes nőkre nem vadászik. Csak hogy tudd, mire számíthatsz.

- Értem. De ne aggódj, nem akarok felszedni senkit. Sem ideiglenes jelleggel, sem állandóra.

Joanie tányérra tette a hamburgert, és éppen sült krumplit meg babot szedett mellé, amikor Lou betért a konyhába.

- Szia, Louis.

- Szia, anya – Lou lehajolt, és megpuszilta Joanie feje búbját.

Az anya szó hallatán Lilinek összeszorult a gyomra.

Lou laza, fesztelen mosolyt küldött felé.

- Hallom feldobtad a hely színvonalát. A barátaim Lounak hívnak.

- Lili. Örülök, hogy találkoztunk.

- Szabad vagy, vége a műszaknak. – mondta Joanie – Holnap pontban hatra legyél itt.

- Persze – Lili kezdte kicsomózni a kötényét.

- Elviszlek a szállodáig. – ajánlotta Lou – Csak hogy biztonságban hazaérj.

- Köszönöm, ne fáradj. Nincs messze. Különben is szeretek sétálni.

- Remek. Akkor elkísérlek. Van kabátod?

Nem érdemes vitatkozni, gondolta Lili.

- Rendben. – vette fel a farmerdzsekijét – Joanie, hatkor találkozunk.

Elmotyogott még egy viszlátot, majd elindult a bejárati ajtóhoz. Érezte, hogy az író tekintete szinte átfúrja a hátát.

Lou kinyitotta neki az ajtót.

- Ugye nem hagyod, hogy anyám túl keményen dolgoztasson?

- Szeretek dolgozni.

- Fogadok, kemény napod volt. Mit szólnál, ha meghívnálak egy italra, hogy kifújd magad egy kicsit?

- Kösz, de a hajnali műszakban kezdek.

- Holnap is szép nap lesz. Mi volna, ha érted mennék, amikor végeztél? Körbeviszlek a környéken. Hidd el, nincs nálam jobb idegenvezető Angel’s-ben.

- Igazán kedves tőled, de most nemet kell mondanom. A holnapot arra szánom, hogy bevackoljam magam.

- Az ajánlat bármikor ér. Ez aztán a látvány, mi? – telihold fénye ragyogta be a hófedte hegycsúcsokat – Elvihetlek lovagolni a folyópartra.

- Nem tudok lovagolni.

- Majd megtanítalak. Ezzel is foglalkozom a közeli turistafarmon. Felejthetetlen élményben lesz részed.

- Ebben biztos vagyok. Majd gondolkodom rajta. Meg is érkeztünk.

- Felkísérlek.

- Nem szükséges. Én…

- Az anyám arra tanított, hogy a lányokat egészen az ajtóig kell kísérni.

Lou kinyitotta a szálloda ajtaját.

- Jó estét, Tom! – kiáltott oda az éjszakás portásnak.

- Lou. Asszonyom – Lili látta a kaján vigyort a portás arcán.

Ahogy Lou a lift felé fordult, Lili hirtelen megállt.

- A másodikon lakom, és inkább gyalogolni szoktam.

- Biztos ezért vagy ilyen karcsú – a férfi könnyedén irányt változtatott, és kinyitotta a lépcsőházba vezető ajtót.

- Megható a fáradozásod – Lili erőt vett magán, hogy ne essen pánikba, mert a lépcsőház sokkal szűkebbnek tűnt így, hogy Lou mellette jött.

Megkönnyebbült, amikor kiléptek a folyosóra.

- Itt is volnánk.

Ahogy előhalászta a kulcsát, önkéntelenül odapillantott, hogy ellenőrizze, ott van-e még az ajtón a ragasztószalag.

Mielőtt becsúsztathatta volna a kulcsot a zárba, Lou elvette tőle, és benyitott. Miután kitárta az ajtót, visszaadta a kulcsot.

- Égve hagytad az összes lámpát. És a tévé is szól.

- Ideges voltam az első munkanap miatt. Kösz, hogy hazakísértél.

- Szívesen. Hamarosan felültetlek téged arra a lóra. Majd meglátod.

Lili mosolyt erőltetett az arcára.

- Még gondolkodom rajta. Még egyszer köszönöm. Jó éjszakát.

Besietett a szobába, és magára zárta az ajtót. Rátolta a reteszt, és beakasztotta a biztonsági láncot. Az ágy végéhez igyekezett, és leült oda, ahonnan kinézhetett az ablakon, és addig ült ott, amíg már nem arra kellett összpontosítania, hogy egyenletesen vegye a levegőt.

Amint kissé megnyugodott, visszament az ajtóhoz, kinézett a kémlelőnyíláson, majd odatolt egy széket. Miután újból ellenőrizte a zárakat, előkészült a lefekvéshez, aztán megbeszélte magával, hogy hány lámpát hagyjon égve éjszakára. Az elemlámpáját az ágy mellé tette.

Vágyakozva gondolt a fürdőszobai holmik között levő altatótablettákra. Ezek, valamint az idegnyugtatók csak biztonsági tartalékok. Hónapok óta nem vett be altatót, és ma este elég fáradt volt, hogy elaludjon.

Még egyszer ellenőrizte a zárakat, mielőtt ágyba bújt.

Itt biztonságban van, mondta magában. Senki nem fog betörni a szobájába, hogy megölje álmában.

Azért bekapcsolva hagyta a tévét.

~Bukott angyal~ Első rész

Sziasztok (: Az ígértnél korábban hoztam meg az első részt, remélem nem gond (:
Jó olvasást! Xx
U.i.: A következő részt igyekszem hétvége előtt hozni. Abban már Zayn is megjelenik (:
*A

Lili Ross keresztülfüstölt Angel’s kopár bércein egy túlmelegedett autóval. Kétszáznegyvenhárom dollárja volt, meg némi apró a zsebében, amiből szerette volna megjavíttatni, valamint feltankolni a járgányt. Ha nem kell a motort kicserélni, talán marad még annyi pénze, hogy kivegyen egy szobát éjszakára.

Aztán-még optimista számítások szerint is-teljesen le lesz égve.

Intő jelnek tekintette a motorháztető alól kiszivárgó füstgomolyokat. Ideje, hogy egy időre abbahagyja a vándorlást, és munkát keressen. Semmi probléma, nyugtatta magát. A kék vizű tó körül meghúzódó kisváros éppen olyan jó volt, mint bármely másik. Talán még jobb is. Itt a végtelen tér fogadta, amelyre Lilinek most szüksége volt.

Órákon át kanyargott a bércek és völgyek között, amíg ideért. Fogalma sem volt, hol köt ki végül, amikor hajnal előtt elindult, de délnek kanyarodott.

Valami nyilván vonzotta erre a helyre.

Az elmúlt nyolc hónapban egyre mélyebb meggyőződésévé vált, hogy figyelnie kell az ilyen külső jelekre. Egy furcsa fényű napfénycsíkra, egy dél felé mutató szélkakasra. Ha tetszett neki a fény játéka vagy a szélkakas, követte az irányt addig, amíg nem talált egy jónak látszó helyet. Ott esetleg letelepedett pár hétre, vagy néhány hónapra is. Keresett valami munkát, bebarangolta a környéket, aztán továbbállt.

Az általa kidolgozott rendszer szabadságot nyújtott, amitől képes volt csitítani a lelkét kínzó félelmeket. Az elmúlt néhány hónap, amióta egyedül élt, többet segített az idegei kisimításában, mint az egész éves orvosi kezelés.

Itt volt az újrakezdés lehetősége Angel’s kopár bércei között.

Ha mást nem, eltölt pár kellemes napot a tónál, a hegyek között, és összeszed annyi pénzt, hogy megint útra kelhessen. Egy ilyen hely valószínűleg a turizmusból él. Biztosan van legalább egy szállodája, talán néhány motelja is, és mindenütt szükség van felszolgálókra és takarítókra.

De előbb szerelőt kell keresnie.

Lassan döcögött előre a széles tó partján. A fák téli ruhájukat hordták, de volt már néhány csónak a tavon. Elkanyarodott a tó mellől, és befordult egy vegyesboltnak látszó nagy épület elé. Két férfi ült a bolt előtti székeken. Biccentettek, amint Lili leállította a motort, és kiszállt.

- Úgy látom, cserbenhagyta a járműve, fiatalasszony – szólalt fel az egyik.

- Valóban. Nem tud valakit, aki megjavítaná?

A férfi feltápászkodott. Tagbaszakadt, pirospozsgás ember volt, barátságos barna szeme körül szarkalábak éktelenkedtek.

- Miért nem csapjuk föl a motortetőt, és vetünk rá egy pillantást?

- Köszönöm. – ahogy Lili kinyitotta a zárat, a férfi felhajtotta a motorháztetőt, majd hátralépett – Úgy huszonöt kilométerre innen kezdte ezt csinálni. Nem nagyon figyeltem rá. Elmerültem a látnivalókban.

- Könnyen megesik. A parkba tartott?

- Igen. De úgy látom, a kocsinak más terve volt.

Odajött a másik férfi, és gondterhelten bólogatva, mindketten benéztek a motorháztető alá.

- Úgy tűnik eltört a hűtőfolyadékcső. – mondta az utóbbi férfi Lilinek – Ki kell cserélni.

Nem hangzik olyan rémesen, gondolta a lány. Nem lehet túl drága.

- Valahol a városban el tudom ezt intézni?

- Lyntnél a szervizben. Odacsörgök a maga nevében, jó?

- Hálás volnék érte. – Lili kezet nyújtott, idegenekkel valahogy sokkal könnyebben ment az ilyesmi – Lili Ross vagyok.

- Mac Drubber. Ő meg Carl Sampson.

- A keleti partról jött, ugye? – kérdezte Carl.

Jó karban lévő, ötvenvalahány éves férfi volt.

- Igen, Boston mellől. Tényleg nagyon köszönöm a segítséget.

- Ugyan, semmiség. – legyintett Mac – Beljebb jöhet, ha akar, vagy tehet egy sétát a környéken. Eltart egy darabig, amíg Lynt ideér.

- Inkább sétálok egyet. Esetleg tudnak javasolni valami jó helyet a városban, ahol megszállhatok? Egy kérésem van: ne legyen flancos.

- Feljebb az úton van egy szálloda, a tó túlsó partján pedig van egy panzióféle.

- Elsétálok a szállodához, és vetek rá egy pillantást.

- Hosszú lesz a séta. Levihetem kocsival.

- Egész nap vezettem. Nem árt megmozgatni a végtagokat. De azért köszönöm, Drubber úr.

- Semmiség. – még egy darabig ott állt a férfi, ahogy Lili elindult a deszkával borított járdán – Szemrevaló teremtés – jegyezte meg.

- Nincs rajta hús. – Carl a fejét csóválta – Manapság a nők lekoplalják magukról a párnákat.

Lili azonban nem koplalta le magáról a párnákat, sőt komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy visszanyerje eredeti súlyát. És nem értett volna egyet Mac megjegyzésével sem. Most már nem. Valaha annak tartotta magát-divatos volt és szexis, ha az akart lenni. Ám a vonásai megkeményedtek, mély árkok húzódtak a szeme alatt.

Szerette volna megtalálni régi önmagát.

Hagyta, hogy a lába vigye, kopott gumitalpú vászoncipője halkan suhant a járdán. Megcsapta a hűvös szél, átfújt a lófarokba összefogott hosszú barna haján.

Megállt, hogy megcsodálja a zöld nárciszpalántákat egy étterem bejárata előtt. Kicsit reszkettek a hideg szélben, de a tavaszt juttatták eszébe. Akkor minden megújul. Ezen a tavaszon talán ő is megújulhat.

Tekintete az étterem széles ablakára siklott. Inkább étkezde, mint étterem. Kiszolgálás a pultnál, két-és négyszemélyes asztalok, bokszok, fakó fehér-piros terítő mindegyiken. A konyha a pult felé volt nyitott, a pincérlányok tálcákkal sürgölődtek.

Ebédidő, állapította meg, aztán megpillantott egy táblát az ablakon.

 SZAKÁCSOT FELVESZÜNK

Jelek, gondolta megint, és figyelmesen szemügyre vette a berendezést. Nyitott konyha, ami kulcsfontosságú volt. Étkezdei menü, amellyel álmában is elboldogulna. Vagy legalábbis régen elboldogult volna.

Talán ideje volna újra kipróbálni magát, egy lépést tenni előre. És ha nem megy, észre fogja venni.

Mély lélegzetet vett, majd benyitott az ajtón.

Pácolt hús, erős kávé illata és zsibongó beszélgetés fogadta. Még a bátorságát gyűjtötte, amikor odaperdült hozzá az egyik pincérlány.

- Szép napot! Ha ebédelni szeretne, választhat az asztalok és a pult között.

- Igazság szerint az üzletvezetőt keresem. Vagy a tulajdonost. A tábla miatt a kirakatban. A szakácsállás érdekelne.

A tálcát egyensúlyozó pincérnő megtorpant.

- Szakács vagy?

- Igen.

- Nem hátrány. Miért nem mész a pulthoz, és ülsz le? Megnézem, ki tud-e jönni Joanie egy percre. Mit szólnál egy kávéhoz?

- Teát kérnék inkább.

- Hozom.

Amint a pincérlány hátraért a konyhához, behajolt és megkopogtatta egy alacsony, robosztus nő vállát. Pár pillanat múlva az asszony hátranézett a válla fölött, találkozott a tekintete Liliével, és biccentett.

A pincérlány közben visszatért egy csésze forró vízzel, meg egy tasak Lipton teával.

- Joanie rögtön itt lesz. Kérsz valamit ebédre?

- Nem, köszönöm, a tea elég lesz.

Joanie fején szőke hajkoronát, derekán zsírfoltos fehér kötényt, lábán magas szárú vörös cipőt viselt. Acélszínű szemével Lilit méregette.

- Valóban szakács vagy?

- Igen.

- Ez a szakmád, vagy csak ebből élsz?

- Ez volt a szakmám Bostonban.

- Szóval Bostonban. Az jó messze van.

- Igen.

- Nem is tudom, kell-e nekem egy keleti parti szakács, aki öt percre sem tudja befogni a száját.

- Mindig ez van, ha ideges vagyok.

- Mit keresel errefelé?

- Utazgatok. Lerobbant a kocsim. Szükségem van valami munkára.

- Menj hátra, és kapj fel egy kötényt! Most rendeltek egy húsos szendvicset, jól átsütve, hagymás tekerccsel, sült hagymával és gombával, krumplival és káposztasalátával. Ha Dick nem esik össze holtan, miután megette a főztöd, tiéd az állás.

- Rendben – Lili lehuppant a bárszékről, és lassan, egyenletesen véve a levegőt, bement a pult végénél lévő lengőajtón.

Amíg felkötötte a kötényt, Joanie előkészítette az alapanyagokat.

- Köszönöm – Lili megmosta a kezét, és munkához látott.

Feltette sülni a húst a rostélyra, amíg felaprította a hagymát és a gombát. Aztán krumplit tett a sütőkosárba, és beállította az órát.

Joanie letépte a következő rendelés blokkját a tömbről.

- Egy csésze bableves…az a tál ott…hozzá sós keksz.

Lili bólintott, majd rátette a gombát és a hagymát a sütőlapra, és nekiállt a második rendelésnek, amíg az előbbiek sülnek.

- Rendelés megy! – kiáltott Joanie, és letépett egy újabb blokkot – Klubszendvics, dupla saláta.

Lili sorra haladt a rendelésekkel. A légkör, az ételek talán különböztek, de a ritmus a régi volt. Tányérra tette az elkészített ételt, és átadta Joanie-nak ellenőrzésre.

- Sorban tedd ki őket a pultra! – kérte Joanie – Fogd a következő blokkot!

- Szeretnék…

- Fogd a következő blokkot! Kimegyek cigizni.

Lili kilencven percet dolgozott, mire lassult annyit a tempó, hogy megihasson egy üveg vizet. Joanie a pultnál ült, és kávét kortyolgatott.

- Nem halt meg senki – újságolta az asszony.

- Mindig ilyen nagy a sürgés-forgás?

- Szombat délben igen, de túléljük. Nyolc dollárt kapsz egy órára kezdésnek. Ha két hét múlva is jónak látlak, megfejelem még egy dolcsival. Heti hét napot vagyunk, te, én meg egy részidős a grillben. Hat harminckor nyitunk, ami azt jelenti, hogy az első műszak hatkor kezdődik. Reggelit egész nap lehet rendelni, ebédet 11-től zárásig, vacsorát 5-től 10-ig. Két szabadnapod lesz. Nem fizetek túlórát, úgyhogy, ha 40 óra fölé mész, levonjuk a következő heti munkaidődből. Van kérdés?

- Nincs.

- Annyi kávét, vizet és teát iszol, amennyit csak akarsz. A kajáért fizetned kell. Igaz, nem úgy nézel ki, mint aki tömi magát. Olyan vékony vagy, hogy kétszer kell rád nézni, hogy észrevegyelek.

- Tagadhatatlan.

- Az esti műszakos szakács pucolja ki a sütőt, a tűzhelyet, és zár be…

- Ezt nem tudom vállalni! – szakította félbe Lili – Én nem zárok be este. Kinyitom a boltot, abban a műszakban dolgozom, amelyikben csak akarod, de nem zárok be. Sajnálom.

Joanie felvonta a szemöldökét és megitta a kávé maradékát.

- Félsz a sötétben, kislány?

- Igen, félek. Ha a zárás is a munkakörömhöz tartozik, akkor új állás után kell néznem.

- Valahogy majd megoldjuk. Elkészült a kocsid, Macnél vár rád. – Joanie elmosolyodott – Errefelé gyorsan terjednek a hírek, és én nyitva tartom a fülem. Hallom, szállást keresel. Van egy kiadó szoba az étkezde fölött.

- Köszönöm, de azt hiszem egyelőre maradok a szállodánál. Jobb ha várok néhány hetet, és meglátom, hogy alakul a dolog.

- Viszket a talpad, mi?

- Valahogy úgy.

Joanie vállrándítva felállt.

- Menj, hozd el a kocsid, és vackold be magad. 4-re legyél itt.

Lili kissé kábán távozott. Újra egy konyhában dolgozhatott, és eddig egész jól ment minden.

Elballagott a boltba, közben hagyta, hogy leülepedjenek benne az eddig történtek. Amikor betért a vegyeskereskedésbe, Mac éppen a pénztárgépnél ütögetett be tételeket. Miután a férfi végzett, odajött hozzá.

- A kocsija újra működik – mondta.

- Hallottam, és köszönöm. Mivel fizethetek?

- Lynt adott egy számlát. Ha készpénzzel fizet, itt is hagyhatja nálam. Úgyis találkozom vele.

- Készpénz lesz. – Lili elvette a számlát, és megkönnyebbülten látta, hogy kevesebb, mint amire számított – Szereztem állást.

- Tényleg? Hamar ment.

- Az étkezdében. Még a nevét sem tudom.

- Az Angel Food lesz. A helyiek csak Joanie’snak hívják.

- Remélem benéz valamikor. Azt mondják jó szakács vagyok.

- Azt meghiszem. Itt a visszajáró.

- Köszönöm. És köszönök mindent.

- A szállodában mondja meg Brendának, hogy havonta akar fizetni. És azt is, hogy Joanie-nál dolgozik.

- Úgy lesz. Még egyszer köszönöm, Drubber úr.

A szálloda halványsárga volt és tóra néző kilátással büszkélkedő négyemeletes épületben kapott helyet.

Lili egyágyas szobát vett ki a második emeleten. Miután a tárcája kiürült, gyalog ment fel hordozható számítógépével és a hátizsákjával, nem használta a liftet.

Kétszer is ellenőrizte a zárat, majd kinyitotta az ablakokat, és megállt, hogy gyönyörködjön a víz csillogásában, a tovasikló csónakokban és hegycsúcsokban, amelyek a völgy fölé tornyosultak.

Ahogy visszafordult, észrevette a szomszéd szobába nyíló ajtót. Megnézte, zárva van-e, aztán odahúzta a komódot.

Nem akart teljesen kicsomagolni, csak a legfontosabbakat tette ki.

Nyitva hagyta a fürdőszoba ajtaját, amíg lezuhanyzott, és hangosan szavalta a szorzótáblát, hogy megőrizze a nyugalmát. Végül átöltözött tiszta ruhába. Megszárította a haját, majd kisminkelte az arcát.

Miután az órájára pillantott, felmarkolta telefonját, a kulcsait, a jogosítványát és a 3 dollárt, ami még a zsebében maradt. Aztán fogta a dzsekijét, és elindult az ajtó felé.

Mielőtt kinyitotta volna, kinézett a kémlelőn, és szemügyre vette az üres folyosót. Kétszer is ellenőrizte a zárat, és mielőtt a lépcső felé fordult, szemmagasság alatt felerősített egy ragasztócsíkot az ajtóra.

Lesietett a lépcsőn, magában végig számolt. Némi habozás után úgy döntött, hogy itt hagyja a kocsit. A sétával megtakarítja a benzinpénzt. Az étkezde néhány saroknyira volt csupán.

Keményen markolta a zsebében a kulcscsomót, rajta a pánikriasztó gombját.

Izzadt a tenyere, amikor a Joanie’s ajtaja felé nyúlt, mégis kinyitotta és bement.

Rögtön kiszúrta az a pincérlány, akivel a déli műszak alatt beszélt, és intett neki, hogy jöjjön oda. Lili a bokszhoz lépett, ahol a lány a fűszertartót törölgette.

- Joanie hátul van a raktárban. Azt mondta, adjak neked rövid eligazítást, ha bejössz. Én Perrie vagyok.

- Lili.

- Első számú figyelmeztetés: Joanie nem tűri a tétlenkedést. Ha lazsáláson kap, csúnyán leteremt.

Perrie kék szeme fényesen csillogott, szőke haját két copfba fogta, farmernadrágot, piros blúzt és türkizkék fülbevalót viselt.

- Én szeretek dolgozni.

- Fogsz is, hidd el nekem, hiszen szombat este van. Két pincér lesz a segítségedre: Babe és Juanita. Beck a leszedő, Pete meg a mosogató. Ha pihenni akarsz, szólj Joanie-nak. Van hátul hely a kabátodnak meg a táskádnak. Vagy nincs táskád?

- Nincs. Nem hoztam.

- Akkor gyere, körbeviszlek. Joanie hátul tartja a papírokat, amiket ki kell töltened. Úgy láttam, csináltad már ezt a munkát korábban is.

- Igen, csináltam.

- Felváltva takarítjuk az illemhelyeket. Nyugi, te csak hetek múlva kerülsz sorra.

- Már alig várom.

Perrie elmosolyodott.

- Lakik a környéken rokonod?

- Nem, keletről jöttem. – nem akart erről beszélni, nem akart erre gondolni – Ki kezeli az italokat?

- A pincérek. Bort és sört szolgálunk fel. Ha van még valami, csak kérdezz nyugodtan. Üdv a fedélzeten!

- Kösz.

Lili bement a konyhába, és kötényt kötött. Angel’s kiváló hely, hogy erőt gyűjtsön, amíg el nem jön az idő, hogy továbbinduljon.